2018. május 2., szerda

Mit csinál a fordító amikor éppen nem fordít?


Rendhagyó blogbejegyzés következik! 😉


Rastoke - Horvátország

Úgy gondoltam, hogy egy kicsit beengedlek titeket a fordításon kívüli kis világomba, így most rendhagyó módon ennek szentelek egy apró bejegyzést. Most kivételesen láthatjátok a családomat, és a mi hülye szokásainkból egy párat. 😊

Szóval mit is csinálnak a fordítók amikor éppen nem fordítanak?

Biztosan sokan tudjátok, hogy mennyire sokrétegű és változatos a fordítói "paletta". Vannak gimnazisták, vannak egyetemisták, vannak kezdők, vannak haladók, vannak "seniorok", vannak rutinos anyukák,  vannak kezdő anyukák, vannak nagymamák, most már vannak fiúkáink (férfiak)  is! Sokan vagyunk, sok helyről és élethelyzetből. Sokan nektek fordítunk, sokan inkább magunknak. Sok mindenben különbözünk, de egy dolog összeköt minket, ez pedig az Ázsia iránti szeretetünk. 😍

Sokan tudjátok, hogy Nóri két gyönyörű kislány mellett dolgozik és este fordítja a sorozatokat amikor csak ideje akad. Azt is tudjuk, hogy Betti minden idejét leköti most Kevin baba 💓. És biztosan sokan hallottatok már ShaolinBunny BJD babáiról, arról, hogy milyen ügyes és kreatív dolgokat készít na meg persze biztosan láttátok már minimum egy fényképét amit ő lőtt. 

Én a világjárók táborát erősítem. Utazok a családommal vagy utazok a családomhoz. Nem könnyű, igaz csak négyen vagyunk a szoros családon belül, de mi három egymástól elég messzi helyen élünk. Nővéremet jó ha félévente látom, szüleimhez pedig csoda ha 3-4 havonta haza tudok utazni pár napra. Nehéz ez mindenkinek de már azt hiszem kezdjük megszokni.



Plitvicei tavak

Ha az időben visszafelé megyünk akkor Anglia következik. Ez volt a márciusi megállónk. Anglia és ezen belül is Newcastle majd két nap erejéig Edinburgh. Az ok egyszerű, nővérem nem tudott haza utazni, így mi úgy döntöttünk, hogy mi látogatjuk meg őt. Szeles, jeges, borús idő volt, de meg kell hagyni, gyönyörű városok. Hazahoztam a legjobb szuvenírt amit csak lehetett, úgy hívják, hogy megfázás. 😓

Bamburgh kastélya

Ezelőtt Velencét volt szerencsénk felfedezni pár nap erejéig, még októberben. Anyukám régi álma volt, hogy ide eljusson, így ezt is kipipálhatjuk a bakancs listán. ✓
Meg kell hagyni, hogy életemben nem láttam még ennyire szép napkeltét. 


Na persze néha azért nélkülük is utazok. Hiszen kell néha a csend, a magány, a kaland és az új kihívás amit egy idegen város jelent ahol egyedül kell megbirkóznod a problémákkal. Ha valaki volt már Milánóban az tudja, hogy ott igen csak nehéz angolul szóra bírni az embereket. Makacsak és csak mondják és mondják a maguk gyönyörű ám az én füleimnek sajnos érthetetlen nyelvükön. Emellett nagyon pozitív élmény volt, hiszen mindenki segítőkész volt, sőt a kis családi szálló egyik alkalmazottja, mint kiderült már többször járt Magyarországon mindenfelé. 
Igaz ez egy eléggé Low Budget túra volt ahol inkább a random gyalogolós városnézés volt, mint a megszokott menjünk ide is meg oda is terv alapján viszont néha úgy gondolom, hogy ilyen is kell. Hozzá kell tenni, hogy életem első és reméljük utolsó legrosszabb élménye az utazás utolsó napján történt, amikor is megbüntettek mert nem jó jegyet vettem a metróra. 😅 Félelmetes mikor három olasz körbe kap és egyik se beszél angolul csak a csekket lengeti te meg nem is tudod, hogy mi a baj amíg egy katona(!) ki nem segít azzal, hogy elmondja angolul, hogy mi a helyzet. Mint kiderült a sráctól, már rendőrt akartak rám hívni....Az augusztus tanulsága az volt, hogy ha Olaszországba megyek akkor csak úgy veszek jegyet ha minimum háromszor elolvasom, hogy melyik útvonalra jó. 

Milánó legfurcsább élménye....avagy a madarak "támadása"

A Júliusunkat azzal töltöttük, hogy apukám kívánságát valóra váltsuk. Így kerültünk Görögországba, Zakynthos-ba. Annyira izgatott volt utazás előtt, hogy még sosem láttam őt ilyennek. Az egy hetünk alatt, megértettük, hogy mi is az a görög nyugalom. Milyen az amikor egy hétig egyetlen dudaszót sem hallasz. Milyen az amikor mindenhol gond nélkül cigarettáznak az emberek, és milyen az amikor habár nem tökéletes az angolja a helyieknek mégis próbálnak a lehető legtöbb módon segíteni. Fantasztikus volt. Itt megismertünk egy hajó kapitányt, aki csak azért vezetett Görögországból Magyarországra, hogy a Balatonon teleljen. Hihetetlen átéléssel mesélte, hogy milyen volt egy befagyott tavon csúszkálni és, hogy számára mennyire más a mi országunk és mennyire szeret minket, magyarokat. 
A dühös tenger





A kapitány akit már korábban említettem :)




A sort tavaly márciussal zárnám most. Ekkor voltunk Rómában. Az első közös, családi, külföldi utunk. Egy város ahova mindig is szerettem volna eljutni. Én nem hittem, hogy létezik olyan, hogy beleszeretni egy városba de engem Róma megbabonázott. Azóta is keresem az alkalmat, hogy visszajussak, és ez remélhetőleg nyáron megvalósulhat.
Vicces módon a vendéglátónk egy kínai srác volt. Igazán nyitott és kedves ember. A szüleimet megtanította olyan kifejezésekre mint például a nĭ hăo vagy a  xièxie.

A Vatikán lépcsősora



És, hogy milyen bolond szokásaink vannak?

Nővéremmel imádunk úgynevezett lábas képeket készíteni. Íme néhány...

Róma

Zante

Rastoke

Plitvice

Amik viszont mialatt elkészülnek elég viccesen festenek a külső szemlélők számára. 😂



Szokásunk még hülye fejeket vágni fotózás közben. 



Ami hát....a külvilág felé megint csak érdekes miközben készül 😂



Persze nincs jobb móka annál, mint mikor a saját szüleink képeibe trollkodunk bele :D 




 És természetesen fő a testvéri szeretet. 😏



De persze néha azért mi is tudunk normálisan viselkedni. 







Próbáljuk a legtöbb helyre eljuttatni a szüleinket ami néha fárasztó de mikor visszagondolunk mindig azt mondjuk, hogy megérte. Megérte, mert tudom, hogy boldogok voltak. Megérte, mert tudom, hogy élvezték. És megérte, mert EGYÜTT voltunk. Ezért ha azt mondom, írom, hogy utazok ezért nem tudok fordítani akkor az nem azt jelenti (mint ahogy azt megkaptam egy kedves kommentelőtől (lásd lentebb) ),  hogy felvágok, nagyzolok, hogy "Jajj én megtehetem!", hanem azt jelenti, hogy nem érek rá, mert végre a családommal töltöm azt a nagyon kevés időt amit tudok. Kövezzen meg aki ezt bűnnek érzi.


Sokan kérdeztétek, hogy mi a helyzet a kis szőrmókjaimmal. Íme egy gyors helyzetjelentés róluk, akik szintén a napjaim nagy idejét kitöltik. :) 

  Sumák cica otthon tengeti mindennapjait a szüleimmel. Ő maradt az egyetlen otthoni gyerek. Ez a szerencsecsomag idén mikuláskor lesz 6 éves. Aki még nem hallotta a történetet gyorsan összefoglalva annyi, hogy apukám volt neki a Mikulás napi csoda, ugyanis egy benzinkútról mentette teljesen átfagyva pár hetes korában. Azóta ő lett a legkisebb tesó otthon. Sosem felejtem el mikor pár napja volt nálunk, lent aludt az egyik szobában ahova kialakítottuk neki a kis kuckóját és valahogy az éjszaka közepén kinyitotta a kilincsre zárt ajtót, felosont a lépcsőn és befeküdt mellém az ágyba. Attól a pillanattól kezdve csak velem volt hajlandó aludni amit a mai napig tart ugyanis anyáék elmondása alapján az éjszakákat az én ágyamban tölti. 💓





(Amúgy hatalmas Grace klinika fan a nyuszim :D) 
Tappancs a másik szőrmók. Ő most egy kis aggodalomra adott okot. Vele a maradék szabadidőmben orvostól orvosig rohangálok. Egy vizsgálat során kb egy hónapja vesebetegséget állapítottak meg nála, kóros soványság és extrém kiszáradás kíséretében. Nagy volt a riadtság, infúzió, gyógyszer halmok. Ezután összeszedte magát a csöppség, látszott rajta, hogy meg akar gyógyulni. Eleinte kicsit nehezen és elég harciasan tűrte a gyógyszer beadását de mára már egészen segítőkész lett. Pénteken voltunk dokinál és az új vérkép alapján a veséje teljesen jó, rendbe jött és még a súlya is kétszeresére gyarapodott így valószínűleg az állapota okozta a veséjének a rossz működését és nem fordítva. Az kérdéses, hogy mi okozta nála a soványságot és kiszáradást, de a kezelés úgy tűnik, hogy hatásos volt. Mikor fellélegeztünk volna kiderült, hogy a vérkép alapján most a májával baj van. Így most újabb 1 hónapos kezelés vár ránk de bizakodóak vagyunk. Bízom az élni akarásában!



És a nagy kérdés. Hova lett a chat?

A végére azért megosztok veletek egy annyira nem jó élményt a hét első feléből. Általában nem adok túl sokat egy bántó/bántóbb hangvételű kommentnek de úgy gondolom, hogy itt az elmúlt pár napban már kicsit túl mentünk a célon. Nem akartam ebből nagy hűhót csapni, nem megsértődtem és nem ingatott meg, viszont azt nem állítom, hogy valamit nem tört el bennem a dolog. A Chat eddig jól szolgált ám most megy a lecsóba. Belefáradtam a harcba, belefáradtam abba, hogy mindig jön egy akinek valami fáj, valami nem tetszik és ezt úgy ahogy a tudtunkra hozza. Azzal nincs semmi baj, ha egyszer egyszer benéztek és érdeklődtök, hogy mi a helyzet. Én ezt mindig is úgy fogtam fel, hogy "De jó, legalább tudom, hogy van akit tényleg érdekel!". Az viszont amikor az e-mail fiókom teli van olyanokkal amik egy egy személytől jönnek, és nem vicc kb 10 percenként kérdez rá, hogy "de mikor lesz", "de miért nincs", "és mi az hogy nincs", "és máris most azonnal legyen." na az már kicsit sok. Amikor ez van akkor nem kell meglepődni ha a hatvanadikra kicsit ingerültebb válasz jön, főleg akkor nem ha megkérdezed e-mailben, majd 10 perc múlva a sorozat lapja alatt, majd a chat-en is de egyszer sem veszed a fáradtságot, hogy elolvasd a választ. Szóval sajnálom de elfáradtam. Mivel ez egy hobbi amit az ember idejétől függően végez így nincs szükségünk arra, hogy valaki bántson minket. Én megértem, hogy nagyon nehéz várni az újabb és újabb részeket. De mindenki eldöntheti, hogy két hét kimaradásért ezt érdemeljük e...






Akik jobban ismernek, azok tudják, hogy olyan helyen gyakornokoskodom, ahol a Januártól Májusig tartó időszak egyenlő a bolondok házával, rendezvény rendezvény hátán, munka munka hátán. Nem kirívó eset amikor 6-7 napokat is dolgozunk egyben és akár egy nap 8-9-10 órásra is nyúlhat rendezvényszezonban. De nem panaszkodom, hiszem nagyon sokan vannak akik nem ebben az 5-6 hónapban hanem szinte mindig így és ennyit dolgoznak. Na meg persze imádom a helyet és a pörgést. Biztosan feltűnt mindenkinek, hogy január óta kicsit el vagyok veszve, nos ez ennek az eredménye, suli és munka egyszerre, most pedig nyakamon a szakdolgozatom leadási határideje így nem jut annyi idő a fordításra. 😖 Ennek ellenére is TI mindig mellettem voltatok és megértettétek ezt, amit nagyon köszönök. Nem tudjátok, hogy mennyit jelent néha napján egy egy támogató szó. 


Az, hogy a chat megszűnik, nem jelenti azt, hogy nem tudtok elérni. Az alicesubsfeliratok@gmail.com címen a nap bármely pillanatában megtaláltok, és ahogyan tudok választ adok bármilyen kérdésre. Bátran jelezzétek ha gond van, problémát találtok, vagy éppen csak szeretnétek valamit megtudni. 😊


Köszönöm azoknak akik végig olvasták ezt  a hosszú irományt. Remélem nm haragszotok, hogy most egy ilyen bejegyzést engedtem meg magamnak, csak szerettem volna ha kicsit jobban megismertek meg már régóta érett ez a bejegyzés, gondoltam nem húzom tovább a dolgot. :) 




Ui.: A véleményetekre most is kíváncsi vagyok és ha van jó utazási javaslatotok akkor azt is szívesen látom 😋

6 megjegyzés:

  1. Kibújt a "kultúra"...:D nekem is rosszulesett volna, de most már nevess rajta egyet. Mi imádtuk Szlovéniát, Bovec környékén voltunk, melegen ajánlom! :)

    VálaszTörlés
  2. Kedves Alice! Végigolvastam és olvastam volna még az élményeidet.Kell a feltöltődés, kikapcsolódás és a családdal együtt töltött idő, a közös élmények.
    A chat megszüntetését teljesem megértem, ilyen emberek voltak, vannak és sajnos lesznek is. Egy jó tulajdonságát azért találtam :jól választott, nagyon találó a nickneve!!

    VálaszTörlés
  3. Hát ilyen piszok görény alak mint ez a(baz...g)..Kedves Alice,ne bánkodgy és neszomorkogy,hülye emberek voltak és sajnos lesznek is....Nagyon sokan akadnak akik kedvelnek és örömmel várjuk a forditásaidat,remélem hogy folytatod tovább a fordítást.Köszönöm az eddigi munkádat a továbbiakhoz pedig kitartást és rengeteg szabadidőt kívánok. Üdv.Marcsa

    VálaszTörlés
  4. Kedves Alice!

    Nagyon szép helyeken jártál! :) Bármikor lehetőséged adódik, menj csak, mert most megteheted, amíg az ember fiatal, addig sokkal könnyebben, gondtalanabbul elmegy bárhova. Szóval ki kell használni az adandó alkalmakat erre.
    A fotók tetszenek, szerintem egész jók! :) Aranyosak vagytok a tesóddal. Kis lököttek. XD De ennyi kell, legalább nem vagytok átlagosak. :)
    Köszönöm szépen a megemlítést. Kicsit meglepődtem. :)
    A krákogó nézőkkel meg nem kell foglalkozni, mert hangyafasznyit sem érnek. Ennyi.

    Mindig légy vidám! Minden szépet, meg jót! :)

    Üdv: Shaolin Bunny

    VálaszTörlés
  5. Kedves Alice! Gyönyörű helyeken jártál,élmény volt olvasni a beszámolód. Jó, hogy a családoddal töltheted az időd egy részét, élvezd ki amíg lehet! Szerintem a család a legfontosabb! Azt, hogy emellett nekünk is rengeteg szép élményt adsz a fordításaidon keresztül, csak megköszönni tudom! :D Az olyan minősíthetetlen "emberekkel" , mint a fentebb említett illető, szerintem nem érdemes foglalkozni. Köszönöm a ránk fordított idődet és további jó utazgatást kívánok a családod körében! :D

    VálaszTörlés
  6. Kedves Alice!
    Köszönöm szépen az 53.és 54.rész fordítását és feliratozását.Örömmel olvastam a magadról,családodról és az utazásaidról írt jegyzetedet.
    Mi is imádunk utazni és rengeteg helyen jártunk a gyerekeinkkel,barátokkal és egyedül is.Ezek olyan élmények amit senki nem vehet el tőlünk és örökre bennünk maradnak,alakít minket a sok tapasztalat és felismerés.Jó volt olvasni,amit írtál azért is mert így közelebb kerültél hozzánk,akik olvassuk a fordításaidat,amiért nagyon hálásak vagyunk Neked.Szívből kívánom,hogy úgy éld az életed,hogy azt tedd ami örömet okoz Neked és ne a másoknak való megfelelés vezessen :) Sok örömet és boldogságot kívánok és erőt a nehézségek elviseléséhez,amik bizony ennek az életnek a velejárói és oka van mint mindennek. <3

    VálaszTörlés