Rendhagyó blogbejegyzés következik! 😉
 |
| Rastoke - Horvátország |
Úgy gondoltam, hogy egy kicsit beengedlek titeket a fordításon kívüli kis világomba, így most rendhagyó módon ennek szentelek egy apró bejegyzést. Most kivételesen láthatjátok a családomat, és a mi hülye szokásainkból egy párat. 😊
Szóval mit is csinálnak a fordítók amikor éppen nem fordítanak?
Biztosan sokan tudjátok, hogy mennyire sokrétegű és változatos a fordítói "paletta". Vannak gimnazisták, vannak egyetemisták, vannak kezdők, vannak haladók, vannak "seniorok", vannak rutinos anyukák, vannak kezdő anyukák, vannak nagymamák, most már vannak fiúkáink (férfiak) is! Sokan vagyunk, sok helyről és élethelyzetből. Sokan nektek fordítunk, sokan inkább magunknak. Sok mindenben különbözünk, de egy dolog összeköt minket, ez pedig az Ázsia iránti szeretetünk. 😍
Sokan tudjátok, hogy Nóri két gyönyörű kislány mellett dolgozik és este fordítja a sorozatokat amikor csak ideje akad. Azt is tudjuk, hogy Betti minden idejét leköti most Kevin baba 💓. És biztosan sokan hallottatok már ShaolinBunny BJD babáiról, arról, hogy milyen ügyes és kreatív dolgokat készít na meg persze biztosan láttátok már minimum egy fényképét amit ő lőtt.
Én a világjárók táborát erősítem. Utazok a családommal vagy utazok a családomhoz. Nem könnyű, igaz csak négyen vagyunk a szoros családon belül, de mi három egymástól elég messzi helyen élünk. Nővéremet jó ha félévente látom, szüleimhez pedig csoda ha 3-4 havonta haza tudok utazni pár napra. Nehéz ez mindenkinek de már azt hiszem kezdjük megszokni.
 |
| Plitvicei tavak |
Ha az időben visszafelé megyünk akkor Anglia következik. Ez volt a márciusi megállónk. Anglia és ezen belül is Newcastle majd két nap erejéig Edinburgh. Az ok egyszerű, nővérem nem tudott haza utazni, így mi úgy döntöttünk, hogy mi látogatjuk meg őt. Szeles, jeges, borús idő volt, de meg kell hagyni, gyönyörű városok. Hazahoztam a legjobb szuvenírt amit csak lehetett, úgy hívják, hogy megfázás. 😓
 |
| Bamburgh kastélya |
Ezelőtt Velencét volt szerencsénk felfedezni pár nap erejéig, még októberben. Anyukám régi álma volt, hogy ide eljusson, így ezt is kipipálhatjuk a bakancs listán. ✓
Meg kell hagyni, hogy életemben nem láttam még ennyire szép napkeltét.
Na persze néha azért nélkülük is utazok. Hiszen kell néha a csend, a magány, a kaland és az új kihívás amit egy idegen város jelent ahol egyedül kell megbirkóznod a problémákkal. Ha valaki volt már Milánóban az tudja, hogy ott igen csak nehéz angolul szóra bírni az embereket. Makacsak és csak mondják és mondják a maguk gyönyörű ám az én füleimnek sajnos érthetetlen nyelvükön. Emellett nagyon pozitív élmény volt, hiszen mindenki segítőkész volt, sőt a kis családi szálló egyik alkalmazottja, mint kiderült már többször járt Magyarországon mindenfelé.
Igaz ez egy eléggé Low Budget túra volt ahol inkább a random gyalogolós városnézés volt, mint a megszokott menjünk ide is meg oda is terv alapján viszont néha úgy gondolom, hogy ilyen is kell. Hozzá kell tenni, hogy életem első és reméljük utolsó legrosszabb élménye az utazás utolsó napján történt, amikor is megbüntettek mert nem jó jegyet vettem a metróra. 😅 Félelmetes mikor három olasz körbe kap és egyik se beszél angolul csak a csekket lengeti te meg nem is tudod, hogy mi a baj amíg egy katona(!) ki nem segít azzal, hogy elmondja angolul, hogy mi a helyzet. Mint kiderült a sráctól, már rendőrt akartak rám hívni....Az augusztus tanulsága az volt, hogy ha Olaszországba megyek akkor csak úgy veszek jegyet ha minimum háromszor elolvasom, hogy melyik útvonalra jó.
 |
| Milánó legfurcsább élménye....avagy a madarak "támadása" |
A Júliusunkat azzal töltöttük, hogy apukám kívánságát valóra váltsuk. Így kerültünk Görögországba, Zakynthos-ba. Annyira izgatott volt utazás előtt, hogy még sosem láttam őt ilyennek. Az egy hetünk alatt, megértettük, hogy mi is az a görög nyugalom. Milyen az amikor egy hétig egyetlen dudaszót sem hallasz. Milyen az amikor mindenhol gond nélkül cigarettáznak az emberek, és milyen az amikor habár nem tökéletes az angolja a helyieknek mégis próbálnak a lehető legtöbb módon segíteni. Fantasztikus volt. Itt megismertünk egy hajó kapitányt, aki csak azért vezetett Görögországból Magyarországra, hogy a Balatonon teleljen. Hihetetlen átéléssel mesélte, hogy milyen volt egy befagyott tavon csúszkálni és, hogy számára mennyire más a mi országunk és mennyire szeret minket, magyarokat.
 |
| A dühös tenger |
 |
 |
| A kapitány akit már korábban említettem :) |
A sort tavaly márciussal zárnám most. Ekkor voltunk Rómában. Az első közös, családi, külföldi utunk. Egy város ahova mindig is szerettem volna eljutni. Én nem hittem, hogy létezik olyan, hogy beleszeretni egy városba de engem Róma megbabonázott. Azóta is keresem az alkalmat, hogy visszajussak, és ez remélhetőleg nyáron megvalósulhat.
Vicces módon a vendéglátónk egy kínai srác volt. Igazán nyitott és kedves ember. A szüleimet megtanította olyan kifejezésekre mint például a nĭ hăo vagy a xièxie. |
| A Vatikán lépcsősora |
És, hogy milyen bolond szokásaink vannak?
Nővéremmel imádunk úgynevezett lábas képeket készíteni. Íme néhány...
 |
| Róma |
 |
| Zante |
 |
| Rastoke |
 |
| Plitvice |
Amik viszont mialatt elkészülnek elég viccesen festenek a külső szemlélők számára. 😂
Szokásunk még hülye fejeket vágni fotózás közben.
Ami hát....a külvilág felé megint csak érdekes miközben készül 😂
Persze nincs jobb móka annál, mint mikor a saját szüleink képeibe trollkodunk bele :D
De persze néha azért mi is tudunk normálisan viselkedni.
Próbáljuk a legtöbb helyre eljuttatni a szüleinket ami néha fárasztó de mikor visszagondolunk mindig azt mondjuk, hogy megérte. Megérte, mert tudom, hogy boldogok voltak. Megérte, mert tudom, hogy élvezték. És megérte, mert EGYÜTT voltunk. Ezért ha azt mondom, írom, hogy utazok ezért nem tudok fordítani akkor az nem azt jelenti (mint ahogy azt megkaptam egy kedves kommentelőtől (lásd lentebb) ), hogy felvágok, nagyzolok, hogy "Jajj én megtehetem!", hanem azt jelenti, hogy nem érek rá, mert végre a családommal töltöm azt a nagyon kevés időt amit tudok. Kövezzen meg aki ezt bűnnek érzi.
Sokan kérdeztétek, hogy mi a helyzet a kis szőrmókjaimmal. Íme egy gyors helyzetjelentés róluk, akik szintén a napjaim nagy idejét kitöltik. :)
 |
| (Amúgy hatalmas Grace klinika fan a nyuszim :D) |
És a nagy kérdés. Hova lett a chat?
A végére azért megosztok veletek egy annyira nem jó élményt a hét első feléből. Általában nem adok túl sokat egy bántó/bántóbb hangvételű kommentnek de úgy gondolom, hogy itt az elmúlt pár napban már kicsit túl mentünk a célon. Nem akartam ebből nagy hűhót csapni, nem megsértődtem és nem ingatott meg, viszont azt nem állítom, hogy valamit nem tört el bennem a dolog. A Chat eddig jól szolgált ám most megy a lecsóba. Belefáradtam a harcba, belefáradtam abba, hogy mindig jön egy akinek valami fáj, valami nem tetszik és ezt úgy ahogy a tudtunkra hozza. Azzal nincs semmi baj, ha egyszer egyszer benéztek és érdeklődtök, hogy mi a helyzet. Én ezt mindig is úgy fogtam fel, hogy "De jó, legalább tudom, hogy van akit tényleg érdekel!". Az viszont amikor az e-mail fiókom teli van olyanokkal amik egy egy személytől jönnek, és nem vicc kb 10 percenként kérdez rá, hogy "de mikor lesz", "de miért nincs", "és mi az hogy nincs", "és máris most azonnal legyen." na az már kicsit sok. Amikor ez van akkor nem kell meglepődni ha a hatvanadikra kicsit ingerültebb válasz jön, főleg akkor nem ha megkérdezed e-mailben, majd 10 perc múlva a sorozat lapja alatt, majd a chat-en is de egyszer sem veszed a fáradtságot, hogy elolvasd a választ. Szóval sajnálom de elfáradtam. Mivel ez egy hobbi amit az ember idejétől függően végez így nincs szükségünk arra, hogy valaki bántson minket. Én megértem, hogy nagyon nehéz várni az újabb és újabb részeket. De mindenki eldöntheti, hogy két hét kimaradásért ezt érdemeljük e...
Akik jobban ismernek, azok tudják, hogy olyan helyen gyakornokoskodom, ahol a Januártól Májusig tartó időszak egyenlő a bolondok házával, rendezvény rendezvény hátán, munka munka hátán. Nem kirívó eset amikor 6-7 napokat is dolgozunk egyben és akár egy nap 8-9-10 órásra is nyúlhat rendezvényszezonban. De nem panaszkodom, hiszem nagyon sokan vannak akik nem ebben az 5-6 hónapban hanem szinte mindig így és ennyit dolgoznak. Na meg persze imádom a helyet és a pörgést. Biztosan feltűnt mindenkinek, hogy január óta kicsit el vagyok veszve, nos ez ennek az eredménye, suli és munka egyszerre, most pedig nyakamon a szakdolgozatom leadási határideje így nem jut annyi idő a fordításra. 😖 Ennek ellenére is TI mindig mellettem voltatok és megértettétek ezt, amit nagyon köszönök. Nem tudjátok, hogy mennyit jelent néha napján egy egy támogató szó.
Az, hogy a chat megszűnik, nem jelenti azt, hogy nem tudtok elérni. Az alicesubsfeliratok@gmail.com címen a nap bármely pillanatában megtaláltok, és ahogyan tudok választ adok bármilyen kérdésre. Bátran jelezzétek ha gond van, problémát találtok, vagy éppen csak szeretnétek valamit megtudni. 😊
Köszönöm azoknak akik végig olvasták ezt a hosszú irományt. Remélem nm haragszotok, hogy most egy ilyen bejegyzést engedtem meg magamnak, csak szerettem volna ha kicsit jobban megismertek meg már régóta érett ez a bejegyzés, gondoltam nem húzom tovább a dolgot. :)
Ui.: A véleményetekre most is kíváncsi vagyok és ha van jó utazási javaslatotok akkor azt is szívesen látom 😋
